Az ipari energiahatékonyság-növelés gyakran nem azért akad el, mert nincs műszaki lehetőség, hanem azért, mert a lehetőség nincs beruházási csomaggá szervezve. Egy üzemben sokszor ismert a veszteség: hűtővízben távozó hő, kondenzációs veszteség, hőterhelt technológiai víz, kompressziós hő, gőzrendszeri veszteség, hűtési maradékhő vagy kihasználatlan tárolási lehetőség. Ezek azonban önmagukban még nem megvalósítható projektek.
A BASIC termék lényege éppen az, hogy az ipari fejlesztést ne minden alkalommal teljesen egyedi, nehezen összehasonlítható, hosszú előkészítésű beruházásként kelljen kezelni. A BASIC nem egyszerű berendezés, nem katalógustermék és nem sablonos építmény, hanem tipizált, ismételhető, dokumentált beruházási csomag. Előre rendezett műszaki tartalommal, paraméterezhető komponensekkel, tervezési, kivitelezési, ütemezési és gazdasági keretekkel rendelkezik.
Ez a megközelítés az energiahatékonysági beruházásoknál különösen fontos. Egy hőcserélő, hűtőtorony, léghűtő, hőakkumulátor, kazánmodul, hőszivattyús hőfelértékelés vagy gőzrendszeri veszteségkezelés önmagában csak műszaki eszköz. A megbízói érték akkor jön létre, ha az eszköz egy pontosan értelmezett üzemi problémához, rendszerhatárhoz, fogadó oldalhoz, mérési ponthoz, szabályozási logikához és megtérülési rendhez kapcsolódik.
A BASIC szemlélet ezt a kapcsolatot teszi áttekinthetővé. A beruházási lehetőség nem szétszórt műszaki ötletek halmaza lesz, hanem egységesen értelmezhető termék: ismert bemenetekkel, elvárt kimenetekkel, igazolási pontokkal, átadási feltételekkel és kockázati korlátokkal. Ez gyorsítja a döntéshozatalt, csökkenti az előkészítési bizonytalanságot, és javítja az ajánlatok összehasonlíthatóságát.
A TID BASIC portfóliója erre a logikára épül: az áru, a szolgáltatás, a termék és a létesítmény egymásra épülő rendszert alkot; a BASIC pedig ennek tipizált, ipari beruházásokra alkalmazható formája. A bemutató szerint a portfólió 6 integráns terméket, 9 parciális szolgáltatást, 8 BASIC projektet és 60 EHN-BASIC kombinációt rendez egységes rendszerbe.
A vitaindító kérdés ezért ez: az ipari energiahatékonysági beruházásokat továbbra is egyedi műszaki próbálkozásokként kezeljük, vagy elmozdulunk a tipizált, dokumentált, gyorsabban értelmezhető BASIC beruházási csomagok felé?
